A barátságos meccsek lélektanát a saját példájából értheti meg legkönnyebben az ember: a főnök odaszól a napi meló után, hogy ezt még meg kellene csinálni drága barátom, de nem tudok már fizetni érte egy kiba.. -et sem..
A klubcsapatok oroszlánjai ilyen alkalmakra hirtelen kiscicaként simogatják a gombolyagot és a stadionok nyávogástól hangosak. "Ő meg ki a faszom mért játszott - ő mért nem 60 percet játszott - megrúgtak, bibis lett - rangadó lesz hétvégén sajnos nem tudom vállalni a játékot" stb.
A pénz lelkesedés hiányában másról szólnak ezek a meccsek, a csapatépítés, a felkészülés és a pihentetés. Egyrészt mindenkinek jó, hiszen ilyenkor presztizsveszteség nélkül meg lehet magyarázni egy vereséget, vagy, jobb esetben viszont a nyomorult c-csapatos ellenfél elpáholásával értékes xp-pontokat szerezhezt a mezei szöv.kap.
Az ilyenkor feltett összegeket a fogadóirodák afféle fix bevételként kezelik. Ilyenkor mindig van egy csori esélyes, sőt. Egy, miket beszélek.. Szóval néhány nagycsapat azért győzni szokott...
Portugália - Spanyolország 4-0 (1-0)
Olaszország - Románia 1-1 (0-1)
Oroszország - Belgium 0-2 (0-1)
Szlovákia - Bosznia 2-3 (1-1)
Több mint kellemetlen volt az olasznak a francia siker a ködös Albionban, a németek a két nemzet komoly pornós múltja ellenére impotensek lettek a svédek ölelő karjaiban, és Liechtenstein majdnem győzött Lettországban, Messi pedig addig nézte Dani Alves tűn
ődő arcát, hogy azt hitte a Barcában van, hintett is egyet..
Egyszóval emberek, ne tegyetek barátságos meccsekre ha nincs extra nagy mákotok / jó kapcsolatotok ukrán fogadóirodákkal!
